Nemzeti ünnep képekben

Egész napos ünneplés Nyárádtőn

Az alig 500 fős nyárádtői magyar közösség március 20-án, vasárnap a református templomban tartandó istentiszteleten hajt fejet a magyar szabadságharcban elesett hősök emléke előtt. A helybéli római katolikusok és reformátusok évek óta együtt ünneplik a nemzeti ünnepet, így idén a 11 órakor kezdődő istentiszteleten a helybéli római katolikus plébános Baróti Csaba prédikál. Az istentisztelet után rövid ünnepi műsor következik, majd megnyitják a magyar népművészeti alkotásokból összeállított kiállítást. A varrottasok és faragott tárgyak a csittszenitványi Székely Lajos és Erzsébet tanárházaspár gyűjteményéből valók. A délelőtti alkalmat szeretetvendégség zárja.
Szintén vasárnap, este 7 órától a nyárádtői kultúrotthonban az újonnan alakult Lullaby Egyesület bemutatja a Haccacáré című mikrókabarét. Fellépnek: Benő Kinga, Kovács Botond, Meszesi Oszkár, ÖrdögMiklós Levente, Szabadi Nóra és Tollas Gábor, a Tompa Miklós Társulat színművészei. Zongorán kísér Nyágai István. A nyárádtői polgármesteri hivatal támogatja a rendezvényt, így az előadásra a belépés ingyenes.
Simon Virág

Gyülekezeti levél Böjtfőre 2011/1

Leölthető itt.

Chilei asszonyok „látogattak” Nyárádtőre

Igaz, hogy csak lélekben, de a chilei asszonyok idén ellátogattak a világ több, mint 200 országában, Erdély számos kis és nagy gyülekezetbe, ahol március első hétvégéjén megtartották az általuk összeállított Női Világimanapi istentiszteletet. Az 1887 óta tartott világimanap célja bemutatni a világ különböző országaiban élő keresztyén nőket, életüket és közösen imádkozni a nehézségben levő asszonyokért.
A lőrincfalvi, teremiújfalusi és maroskeresztúri asszonyokat idén a nyárádtőiek látták vendégül az imanapra. A chilei asszonyok által kiválasztott ige kérdésére: Hány kenyeretek van? Székely Csilla óláhdellői lelkésznő próbált válaszolni. Kiemelte: Jézus egykor ötezer embert vendégelt meg öt kenyérből és két halból és ma is kész csodát tenni velünk, ha nyitottak vagyunk és hiszünk Őbenne. Az igehirdető felhívta a közösség figyelmét az imádkozás csodálatos erejére is. A templomot betöltő asszonyok a Chiléről tartott képes előadásból megtudhatták, hogy az ottani asszonyok nagy részének rosszul fizetett munkahelye van és elég nagy szegénységben élnek, de sikerült megőrizniük a népi hagyományaikat és most is sokan szőnek színes szőnyegeket, ponchókat.
A templomban tartott istentisztelet utáni szeretetvendégségen a helybéliek és vendégeik közösen énekelték el azokat a zsoltárokat, énekeket, amelyeket szüleiktől, nagyszüleiktől vagy éppen az ilyen és ehhez hasonló alkalmakkor tanultak. A nyárádtőiek búcsúzóul egy kis cipót is adtak vendégeiknek, amely igaz, hogy nem a chilei recept szerint készült, de jelképezte, hogy mindig kell legyen egy kis kenyerünk, egy vigasztaló szavunk és baráti bátorításunk azokhoz, akik szükségben vannak.
Simon Virág